Ebben az összeállításban egy nagyon szubjektív és meglehetősen egyszerű rendezőelvet vettem alapul, én ugyanis 1968-ban születtem, idén leszek 50 éves – gondoltam, végignézem, 10 évenként milyen magyar filmek jelentek meg, amikre azóta is szívesen gondolok és meghatározónak számítanak a magyar filmgyártás szempontjából, ráadásul akár több generációra is hatással voltak – vannak – lesznek.
Kezdjük rögtön 1968-cal! Ebben az évben, december 19-én mutatták be a mozikban a Gárdonyi Géza azonos című regényéből készült Egri Csillagokat Várkonyi Zoltán rendezésében. Bár a filmet én természetesen jóval később láttam csak, amikor azt gondoltam, hogy majd egyszerűbbé teszem a nyári szünetre kapott feladatom (hiszen olvasónaplót kellett írni a regényből), miután megnéztem, egyből kedvet kaptam és el is olvastam a könyvet. Azért arra emlékszem, hogy az olvasónaplóba még azt is beleírtam, hogy milyen kíváló színészek játszottak a filmben. Érdemes megnézni!
1978-ban már tízévesként láttam az akkor még fekete-fehér Videoton tévékészülékünkön a Keménylap és Krumpliorr című filmet, amit a Magyar Televízió 1973-ban készített és eredetileg sorozatként mutatott be 1974-ben, Csukás István azonos című műve alapján, Bácskai Lauró István rendezésében. A regény és a film között persze több eltérés is van, de bevallom, itt már csak a filmet láttam, nem olvastam el a könyvet. A sorozatból egyébként készítettek egy mozifilmet is, amit csak 1978-ban mutattak be.
1988-ban éppen a sorkatonai szolgálatomat töltöttem Zalaegerszegen a Petőfi Laktanyán -ahol az akkori Színművészeti Főiskola előfelvételis hallgatói is „katonáskodtak”-, amikor megalakítottuk (a kultúrtiszt javaslatára) az Inter Arma színjátszókört. Ebből az évből két filmet is szeretnék kiemelni: az egyik Xantus János Rocktérítője, amely az akkor legendás Neurotic zenekar frontemberének, Pajor Tamásnak megtéréséről szóló koncert–dokumentumfilm. Az alkotás dalait egyébként azóta is generációk éneklik és idézik! A másik kedvencem, amit ebből az évből kiemelnék, az Bereményi Géza rendezésében az Eldorádó, amit Eperjes Károly, Andorai Péter és Pogány Judit parádés játéka tesz felejthetelenné.
1998 is egy érdekes filmet hozott – itt engedjetek meg egy másik személyes vonatkozású történetet: ezekben az években már Budapesten laktam és több zenekarban is játszottam, úgyhogy egy koncert alkalmával egy filmes ismerősöm felkeresett, hogy lenne-e kedvem dobolni egy készülő magyar filmben. A válasz nyilván nem volt kérdéses. Pár nap múlva a Kőbányai Sörgyár egyik, már használaton kívüli épületében találtam magam egy jelenetben, és bár a filmet csak 1999-ben mutatták be a mozik, nekem mégis egy 98-as emlék marad.
2008-ból egy könnyed filmvígjátékot szeretnék felidézni, esetleg ajánlani azoknak, akik még nem látták. Ez nem más, mint Goda Krisztina filmje, a Kaméleon, amelyben Nagy Ervin egy harmincas éveiben járó házasságszédelgőt alakít, aki mindig lelép a hölgyek pénzével, de persze a sok csalás után jön egy újabb lány, aki elcsavarja a szívét – a szerelem pedig mindent átrajzol.
2018-ban pedig a következő nagyszerű filmek várják a nézőket:
Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű
Herendi Gábor: Valami Amerika3
Sándor Pál: Vándorszínészek
És még csak az év elején vagyunk! Az idén bemutatott filmek rendezőivel és szereplőivel már a Potyautasban is találkozhattok!
Olvass bele legújabb magazinunkba!