Nem örvend nagy népszerűségnek a kétkezi munka Magyarországon és a tendencia érzékelhető a munkaerőpiacon szereplő összes generáció körében: a fiatalok, pályakezdők a még gyönge lábakon álló karrierjük kiépítése miatt nem vállalkoznak fizikai munkára, az idősebbek pedig visszalépésként élik meg, ha nem szellemi munkával keresik meg a napi betevőt. De miért éljük meg ennyire rangon alulinak a fizikai munkát?
Rengeteg érvet hallunk burkoltan és kimondva is, nap mint nap a szellemi munka nagysága mellett. Ez természetesen örömteli hír, hiszen azt is jelenti, hogy a tudás és a tapasztalat elsajátítása értéket képvisel világunkban. De vajon melyik érettségiző fiatal ne hallotta volna az unásig ismételt „Tanulj tovább, hogy sikeres ember lehessen belőled” vagy éppen a „Nem kellene valami tisztességes munka után nézned?” intelmeket? A szándék bizonyosan jó, de az analógia annál kevésbé: a szellemi tevékenységek dicsőségét a fizikai munka alantasságával állítja negatív párhuzamba, utóbbi megbecsültsége így folyamatosan kopik az előbbi fényében.
Ha a sarkos tényekre szorítkozunk, valóban igaz, hogy a fizikai munka megterhelőbb, mint a szellemi munkakörök, valamint végzése sokszor erős koncentrációt és állóképességet igényel- emellett azonban kevésszer hallunk a tevékenység pozitív hozadékairól, pedig a terület nem szenved hiányt azokból sem.
Ideje tehát, hogy a szellemi munka árnyékából kilépve, ne csak anyagi formában honoráljuk és újra értékes foglalkozásként tekintsünk a fizikai tevékenységre! Fontos, hogy életünk minden szakaszában olyan munkát végezzünk, ami kielégít és boldoggá tesz hosszú és rövid távon is – ha pedig nagyobb örömet lelünk a szerszámkészítésben vagy targonca kezelésben, mint az adminisztratív munkavégzésben, az általános megítélés ne legyen meghatározó szempont. A mai trendek ugyan fals módon azt diktálják, hogy csak a szellemi munka adhat társadalmi megbecsülést és hosszútávú sikereket, ez azonban már csak azért sem lehet igaz, mert ahogy nincs két ugyanolyan munka, úgy két ugyanolyan munkát végző személyiség sem létezik: mindenkinek mást jelent a siker és más kompetenciái, készségei várnak fejlesztésre. Egy bizonyos: minden munkát végző embernek egyaránt jár az elismerés és megbecsültség, bármely munkakörben helyezkedjen is el!
Olvass bele legújabb magazinunkba!