Gasztro
72 ÓRA, 7 ÉTKEZÉS, 1 VÁROS – Prágában jártam
  • 2018. szeptember 10.

Prága, ahogy az ízlelőbimbóim emlékeznek rá

Megérkeztünk. Megtörölgettem az utazásban elfáradt szemeimet, és máris a Károly-hídon találtam magam egy üveg, a hotellel szemben található, hangulatos kisboltban vásárolt Gambrinus sörrel. Körbenéztem, és a magyar fővárost láttam magam előtt, persze csak mintha egy furcsa, kicsit szürkés-ködös, sörmámoros szűrőn keresztül néztem volna a látványt. A szűk, macskaköves utcákon bármikor kedvünk támadna beülni egy sörre és kacsasültre, miközben az ablakból bámulnánk a Károly-hídon sétáló párokat, ahogy bedobják a szerelmüket jelképező lakat kulcsát a folyóba; továbbsétálnak a legközelebbi hangulatos sörözőig, ahol egy újabb adag füsttel teli levegővel és egy forró, cipóban tálalt gulyáslevessel töltik fel a raktáraikat. Kicsit giccses, de mégsem. 72 órát töltöttem Prágában.

A megérkezésünkkor – jó magyar módjára – elrohantam egy sörözőbe, ahol kértem egy korsó helyi, természetesen barna sört. Imádtam. Budapesti, átlagos sörfogyasztóból egy perc alatt átvedlettem cseh bárzongoristává. Na jó, nem szó szerint, de a csodásan keserű italtól és a város utcáin elhelyezett különböző zongoráktól csak különlegesnek érezheti magát egy turista. Na nem mintha bármi problémám lenne a magyar utcákkal és a magyar kocsmákkal, de hát… A sör az sör. Ráérősen andalogva az utcán jó párszor belebotlottam kis bódékba, amik prágai sült sonkát árulnak, és eszembe jutott, miért is vagyok itt, így rögtön belecsaptam a “cseh lecsóba”, a gulyáslevesbe. Magyarként szégyen a következő mondatom: talán anyukám és nagymamám gulyásával is felér a prágai leves.
De mindenképpen a közelükben jár. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia, határozottan állítom, hogy az ízlelőbimbóim azóta is a cseh finomságra csábítanak. Addiktív. A sör persze sosem maradhat el, tökéletes “desszert” egy korsó barna Krusovice egy hangos, új és régi barátokkal teli étteremben. A desszert desszertje pedig nem más, mint egy utcai bódéban sütött gofri vagy palacsinta. Fárasztó séták, sok energia – tökéletes összhang.

 

 

A város panorámáját elnézve is feltűnik: egészen meglepő párosban találkozik a régi és az új. Az öreg, rozoga utcák 2018-ban mutatnak igazán jól. És ez az ételekre is igaz.
A fatányéron tálalt, füstös kocsmákban megszeretett fogások ugyan nem a legújabb trendeket követik, mégis ettől lesz a város konyhája ennyire autentikus. Arról nem is beszélve, hogy ekkora séták után a hidegben semmi sem eshet jobban egy emberes adag, házias ételnél, meglepően kedves kiszolgálással. Hát erről szól Prága. Kényelem, biztonság, kedvesség – pont, mint otthon, a családi fészekben.

Persze, a prágai sörmennyország nemigen illik bele egy fogyókúrába sem, mégis csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy menjen, csalja meg a diétáját Prágában, és bűntudat nélkül élvezze a szépséget és hangulatot, amit ez a város őriz.

És nemcsak az ízeken keresztül.

 

Írta: Pölz Kitti

 

Cimkék:
happy wheels